Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2011.06.11

Újjabb bonyodalmak...

Rájöttem, hogy nem egy barátra van szügségem, egy fényes páncélú dicső lovagot akarok. Ilyen férfi viszont.....mostmár biztos vagyok benne....nincs a világon...

Már megint ugyanaz a nóta csendült fel a mi kis szonettünkben, mi már oly sokszor bedobta magát. Időnként minden meg szűnik körülöttünk és vége szakad minden felfogható épp eszű érvnek. Miért történik mindig ez velem? Megszakítottunk egymással minden kapcsolatot, ami emberileg lehetséges volt... de talán még az sem volt elég, hisz Nobu szerint én nem ember vagyok... egyszer azt mondta nekem: Te magad sem vagy ebbe a világba való! Talán én vagyok az ördög maga. Ki tudja? De még ha igy is lenne, az ördögnek is szüksége van a szerelemre.  Igaz Hachi? Féltem, hogy mi lesz ha újra találkoznom kell Rennel. Gyakran mondják, ha elveszítessz valakit rájössz mennyire is volt fontos számodra. De igazán csak akkor érted meg, amikor mégegyszer a szemébe nézel. Ezért elkerültem, nem beszéltem vele, nem láttam, s ebbe egy ideig bele szakadt a szívem. Aztán rájöttem, hogy a szerelem csak bonyodalommal, fájdalommal jár, és bármikor vége lehet. Így az idő lassan, de biztosan begyógyította a seb peremét, s lassan el érte a szívem közepét. A múlt szennyét el mossa az idő, és begyógyítja a szív sebeit, de igy sem biztos, hogy képes leszek róluk beszélni. Mikor már úgy érezterm végre, vége és a szivem teljesen belenyugodott. Akkor újra feltűnt az életemben. Újra szóba állt velem, kereset, s tudni akart rólam mindent. Akkor döntöttem el ha lehetne valamim tőle, akkor valami felfoghatatlant akarok. Már nincs szükségem olyan dolgokra, amik eltörhetnek. Hiába készültem fel rá..FÉLEK! Gyakran mondják, hogy a veszekedések csak jót tesznek két ember kapcsolatának. De a mienknek nem tett semmi jót. aA mi kapcsolatunk nem változott, vagy ha még is, azt én nem észleltem. Félek, mert most, hogy újra magam mellett tudhatom, újra bízni kezdek az érzésben, hogy talán újra kezdhetnénk. De tisztában vagyok avval a ténnyel, hogy végén csalódnék benne. Mindig ezt történik, bizom, majd csalódóm. Miért ragaszkodom ennyire ehez a férfihoz, aki nem is érzett semmit irántam? Már a legelejétől fogva tudtam, hogy semmit sem jelentek neki. Rá kellett döbbennem, hogy a férfiak nem hisznek abban, hogy a mesék valóra válhatnak. Az ő meséjéből én már biztos rég eltüntem. Lassan már kezdek bele törödni, de még is fáj a tudat. Ezért temetkezem a munkába éjt nappalá téve. Érdeklődik irántam, tudni akarja hogy mitörténik velem. De én azt akarom ,hogy felejtsen el! Tűnjön el az életemből...örökre.Mert mióta be került az életembe, cska felborított mindent! Szeretem őt, leírhatatlanul Hachi! Mondd, mit tegyek? Félek, sőt rettegek Eljátszani, hogy jó barátok vagyunk, hogy nincs köztünk más mint szimpla barátság. Nagyon nehéz... És ő ebből semit sem érzékel. Talán direkt, vagy tényleg nem veszi észre... nem tudom. A lényeg, hogy évek óta csak harcolok a bennek dúló érzelmekkel. Mind miatta... Jajj Hachiko... mnodd te mit tennél? Harcolnál érte, mig a szíved birja az iramot? Vagy fel adnád, mnit én, s próbálnád megnem történté tenni a dolgokat? Segíts Hachiko!  Most már csak rád számíthatok...

Holnap, lehet, sírni fogok, de holnapután, lehet, mosolyogni. Ez elég. Ilyen az élet. Ha nem vesztem el a reményt, a holnap jönni fog. A holnap jönni fog, ha nem veszted el a reményt... ezt Hachitól tanultam. De az esős napok még mindig nedvesítik az arcom könnycseppekkel, most is.


 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.