Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2011.01.28

Nyugalom

 

Eleredt az eső. Mindenki boldogan emeli a tekintetét az égre. A pusztulás után újra virágba borult a világ. Már csak az esőt hiányolta mindenki. És lám, az is megérkezett. Engem különösebben nem érdekel. Vissza fordulok a munkához és folytatom. Hirtelen Sakura terem mellettem. Megragadja a karom és maga után rángat. Hiába tiltakoznék, nem érne semmit. Inkább követem. Boldogan mosolyog.

  • Esik Naruto! Végre esik! – jóformán táncra perdít a farakások között.

  • Igen, esik. – elengedem a kezét és én is felbámulok az égre. Másoknak éltető e-nedv, de nekem nem mond semmit. Mintha csak a szívemben dúló vihart tükrözné a természet. És ez még csak az elő vihar, az igazi tombolás csak később jön.

Hirtelen szétnyílnak a felhők és kisüt nap. Az első sugarak az én arcomat érik. Lehunyom a szemem és úgy élvezem. Lám, most mosolyog mindenkire. Mint ha csak magamat látnám. Belül a vihar, kívül pedig a nap fény. Mert tudom, hogy nem értenék meg a vihart amely bennem dúl. Lassan Sakurára vetem a tekintetem, a szivárványt figyeli a gyerekekkel és a falu többi lakójával. Talán még ő meg értené, mi zajlik le bennem. Észre veszi hogy nézem, rám néz és mosolyog. Biztató a mosolya, de mire buzdít?

Megrázom a fejem és fatuskóra leülök mely a lábamnál áll. Körül nézek a jelenlévőkön, Mindenki boldog, önfeledten viháncolnak. A gyerekek a pocsolyákban ugrálnak, vagy épp sétálnak rajtuk. A nők a szivárványban gyönyörködnek, van aki sír. Gondolom vissza emlékezett a régi időkre. Sokan veszítették el a hozzátartozójukat. Mindegy, vissza kell menni dolgozni különben sosem készül el a falu. Lassan vissza botorkálok a munkához, mielőtt elhaladnék Tsunade sátra előtt bepillantok. Még mindig komában fekszik. Kár, hogy nem láthatja a szivárványt. Shizune is a szivárványban csodálkozik. Egyedül én és Tsunade nem.

Valaki a vállamra teszi a kezét, megfordulok és Sakura mosolyog rám haloványan.

  • Jól vagy?

Nem, egyáltalán nem vagyok jól. De ezt te nem értheted.

  • Persze Sakura, nincs semmi baj! – rávillantom a szokásos róka vigyorom.

  • Rendben! – mosolyog újra.

Ő sem értené meg. Elenged hátat fordítva nekem Saiék felé indul. Mennyit változott, mióta geninek lettünk. Kész nővé lett. Mennyi mindenen mentünk keresztül. Ő, én és Sasuke... Vajon hol van most Sasuke? A távolba nézek. Mint ha ott lenne, mintha azt várnám, hogy a fák sűrűjéből hirtelen elő bukkanna. De tisztában vagyok vele, hogy ez lehetetlen. Egy csalódott mosoly húzódik a számra és újra a munkám felé igyekszem. Mindenki javában dolgozik. A nők főznek vagy az ételt, italt osztogatják. A férfiak pedig a romokat takarítják el, vagy az új épülethez szükséges gerendákat cipelik, vágják. Kakashi nincs itt. Biztos megint valamelyik könyvét bújja. Ez eszembe juttatja az első próbánkat genin ként. A csengők megszerzését. Vicces hogy milyen hamar felnőttünk. Aztán jött a vizsga. Minden rendben ment míg Orochimaru fel nem bukkant. Rossz fordulatot vettek a dolgok. És én mit csináltam? Küzdöttem, mosolyogtam, és kitartottam abban amit hiszek. De miben is hiszek?

Az Akatsuki feloszlott, a falu biztonságban, végre nem tekintenek rám úgy mint egy szörnyetegre. De valami még is bánt. Sóhajtva lerogyok a földre és a füvet kémlelem. Nem akarok gondolkodni, csak élni, boldogan. Két katicabogár mászik rá a kezemre. Lassan felemelem az arcommal egy szintbe. Elrepülnek. Megvakarom a tarkóm és felállok. Hinata mosolyogva elsétál mellettem. Vele sem beszéltem mióta Pein megtámadta a falut. Mit is mondhatnék neki? Majd nem meghalt miattam.

  • Hinata! – nem értem miért szóltam utána. Megfordul és kíváncsian bámul rám halványlila szemeivel.

  • Tessék?

  • Sajnálom. – bököm ki végül miután oda álltam elé. Sajnálom, hogy nem tudtalak megvédeni. Hogy majdnem meghaltál miattam.

  • Semmi baj, Naruto – mosolyog rám. Most nem remeg, mint régen ha beszéltünk. Bátran rám mosolyog.

  • Rendben. – mosolygok vissza rá.

  • Valami baj van?

Talán ő látja rajtam?

  • Nem, jól vagyok.

  • Nem hiszek neked. – Most már biztos, ő megértené. De, hogyan mondjam el?

  • Hinata, ez bonyolult...

  • Nem kell elmondanod, ha nem akarod.– újra rám mosolyog. – De tudnod kell, én bármikor meghallgatlak.

  • Félek, Hinata. – Igen, ez volt az ami nyomta a lelkem. De hogy-hogy megnyíltam neki? És Sakurának sőt senki másnak miért nem tudok? – Félek, mert tudom hogy ez most csak átmeneti állapot. Sasukét még mindig nem találtam meg. És a falubeliek is csak átmenetileg tekintenek el a bennem élő démon felett. És Minato...

  • Semmi sem átmeneti állapot Naruto. A falubeliek szeretnek téged. Ahogy a barátaid is. Sasukét pedig meg fogod találni. Ebben biztos vagyok. És ami a negyedik hokagét illeti, mi a baj? – értetlenül néz rám.

Miért van rám ilyen hatással a hangja? Megnyugtat. Úgy érzem, a lelkemen lévő gondok eltűntek.

  • Hinata, köszönöm. – hosszú idő óta most mosolygok őszintén. Megölelem az előttem álló döbbent lányt.

  • Semmiség. – pirul el. Csak nem zavarban van? Gyorsan elengedem.

  • Ne haragudj. – tekingetek jobbra-balra. Azt hiszem, ez egy kicsit kínos volt.

  • Naruto, köszönöm hogy megmentetted az életem. – döbbenten bámulok a levendula szemeibe. Mindig ilyen gyönyörűen csillogtak?

  • Nincs mit meg köszönnöd.

Némán állunk egymás mellett. Ennyi lett volna a gondom? Félek? Szánalmas. Még is Hinata mellett másként érzem. Olyan más.

  • Nem jönnél el velem? – döbbenten néz rám. Tutira nem tudja mire is gondolhatok. Hisz még magam sem tudom – Már mint beszélgetni. Tudod, kicsit jó lenne itt hagyni ezt a nyüzsgést. Szóval csak gondoltam...

  • Nem kell mindent meg magyaráznod – a mosolya olyan meg nyugtató. A fenébe is!

  • Rendben – bólintok aprót majd a kezét megfogva magamhoz húzom és már el is tűntünk.

     

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Hali!

Yui-chan, 2011.06.25 21:27

Tanácsodat megfogadva a többi történetbe is belepillantottam :)

Ez a másik kedvencem!
örülök, hogy végre van egy olyan ficc amiben Naruto nem az a gyerekes 16 éves fiú! Megint csak rámutattál egy fiú másik énjére. Tudatod velünk, hogy Naruto másképp is tud a világ felé nézni. Megmutattad, hogy Naruto tud komoly és "romantikus" is lenni =D

Jó kis ficc. Ha lehet folytad :) Szívesen olvasgatom őket!

Re: Hali!

nino, 2011.06.26 12:22

Hihetetlen öröm számomra, hogy ennyire elnyerik a tetszésedet a történeteim. Ez a történet egy egy fejezetes kis oneshotnak indult. Nem szántam neki folytatást. :) De lehet, hogy fogok írni ehez hasonlókat.
Igen, mint észre is vetted, én szeretem más szemszögből is bemutatni a karakterét. Ajánlom neked a , köszönöm Sasuke... kis ficcet. Szerintem ez is tetszeni fog.:) A kushina Minato történetek kedvelője vagy, úgy látom. Mostanában bontakozik ki egy történetem, az: egy klán története. Szívvel ajánlom neked, ez csak róluk szól. Bár más időben, más helyen, más történet szálon fut. Semmi köze a közismert ninja világhoz.
Tovvábi jó boklászást az oldalon! üdv. nino^^:)